Telephelyi információk
A Kiskunfélegyházi Városi Kórház-Rendelőintézet Gyógyfürdő és Rehabilitációs Központ története

(„)    A város egészségügyi ellátása relatíve lassan fejlődött. 1799-ben nagy himlőjárvány pusztított a városban. Február hónapban idevonatkozó jegyzőkönyv III.2. (97.) bekezdése szerint 130 kisgyermek lelte halálát e járványban. Az 1794. II. hó 15-i közgyűlés jegyzőkönyvének 93. bekezdése ugyan a „Kirurgus” jelenlétéről számol be, 1823-ban már számuk kettőre emelkedik, de ők nem voltak egyetemet végzett orvosok. Az első physikus, azaz orvosdoktor 1831-ben telepedett le a városban, előtte néhány évvel viszont már kinevezték a város bábaasszonyát, évi kommencióját a tanács 250 forintban, 30 véka búzában, 4 szekér fűtőszalmában állapítja meg.
Az 1820-as évek végétől rendszeresen beoltják (a) 8 hetestől 8 éves korig a gyerekeket fekete himlő ellen. 1830-31 körül létesült a város első munkahelye az Ispotály, egy földszintes, belső árkádos, klasszicista stílusú épület (Kossuth Iskola), amelyet az 1980-as években bontottak le. Az 1831-es kolera járvány kapcsán a városban egészen nagyvonalú, megelőző szervezetet hoznak létre saját erőből. Járvány biztosokat, orvosokat, országúti strázsákat alkalmaztak, egyedül gyógyszerekre 1500 forintot fizettek ki a betegek számára a közpénztárból. A kolerában elhaltak száma így messze alatta maradt arányaiban más településektől. Ekkor úgynevezett látványkórházat is létrehoztak, melynek nagyságáról és további sorsáról adatok nem állnak rendelkezésünkre. 1855 júliusában és augusztusában viszont a visszatérő kolera Félegyházán összesen 937 halálos áldozatot okozott, volt olyan nap, amikor 50 halott is volt. 1844-ben viszont a diftéria járvány drámai méretű pusztítást okozott a város gyermekpopulációjában. E járvány 1877-ben és 78-ban újra megismétlődött, ekkor 582 gyermek halt meg „torokgyíkban”.
1897-ben a város megvizsgált 14322 egyén közül 2040 szembeteget találtak, 1595 trachomás és 455 trachoma gyanús.
A XIX. században és a XX. század első felében a TBC tizedelte a lakosságot. 1912. júniusában dr. Krazsovitz Dezső tisztiorvos ismertetése szerint kb. 1200 tüdőbeteg van Félegyházán, s évente mintegy 190 ember hal meg tüdővészben. 1922-ben 7 orvos tevékenykedett, 1925-ben megnyílt az úgynevezett Tomosovszky-féle magánszanatórium 32 ággyal, melyet még 2 kisebb magánkórház: dr. Missura és Szemerát szanatóriuma követett.
1935-ben a fentiektől különállóan megnyitotta kapuját a város szülőotthona. Az első világháborút követően a város vezetése egy kórházalapot hozott létre, városi közkórház létesítése céljából.
1939-ben a városnak 60.000 pengője gyűlt össze és állami támogatás segítségével elkezdték a kórház építését. A 120 ágyasra tervezett (60 ágy belgyógyászat, 60 ágy sebészet) intézmény építése rendkívül lassan haladt és a háborús események kapcsán a félig-meddig elkészült épületből minden mozdíthatót elloptak.
1949-ben nevezik ki dr. Kiss Dezsőt a Budapesti Tudomány Egyetem II.sz. Sebészeti Klinikájának tanársegédét igazgató főorvosnak. A feladata, hogy az építkezést befejezzék és megteremtse a kórház megnyitásának előfeltételeit.
Munkája révén 1950. február 1-jén megkezdte működését a kórház. Berendezése úgy történt, hogy a korábban már említett magán intézményekből, melyeket időközben államosítottak, a berendezési tárgyakat átszállították az új épületbe. Az 50-es évek extenzív ágyfejlesztései révén szülészet-nőgyógyászati osztályt szerveznek a kórház alagsorában, illetve a város egy másik pontján megnyitják a fül-orr-gégészeti osztályt is. A kórház főépületének földszintjén, a szociális és gazdasági helyiségek rovására, gyermekosztályt hoznak létre. A szolgálati lakások céljára létesített B épületben pedig megnyílt a fertőző osztály.
A kezdetben 120 ágyra tervezett intézményben a 60-as évek elejére 268 beteg szorongott. Az amúgy is silány kivitelezésű infrastruktúra elégtelenné vált. Mindennaposak voltak a 60-as évek második felére az üzemzavarok. Maga a munkavégzés is komoly baleseti veszélyeztetettséggel járt.

Említésre méltó, hogy 1958-ban megnyílt a Tüdőbeteg Gondozó Intézet, valamint a város egy távoli részén a Bőr- és Nemibeteg-Gondozó Intézet is. Mindezektől külön működött az „SZTK”, azaz a Szakorvosi Rendelőintézet.
1973-ban a kórháztól külön, mintegy 2 km távolságra megépült a ma is modernnek tekinthető Szakorvosi Rendelőintézet. Ezzel együtt a relatíve kis kórház 5 telephelyen működött.
A kórház vezetése már a 60-as évek második felében szorgalmazta a kórház rekonstrukcióját, mely azonban valamilyen oknál fogva egyre halasztódott. Végül 1978-ban elindultak a felújítási munkálatok. Ellentétben a hazai gyakorlattal, az ekkor 310 ágyas kórházban ágyszám fejlesztését nem terveztünk, habár lett volna rá lehetőség. A fő hangsúlyt a kórházi telephelyek összevonására, az infrastruktúra modernizálására és új energiaközpont, konyhaüzem, mosoda, gazdasági épületek megépítésére helyeztük.
Legnagyobb költségkihatása a modern diagnosztikai tömb kialakításának volt, mely magába foglalta a központi gyógyszertárat, proszektúrát, röntgenosztályt, sebészeti-, illetve szülészeti-nőgyógyászati műtőket és a központi sterilizálót.
A rekonstrukciós munkálatok 1986-ban fejeződtek be, az orvostechnika típusát és műszaki teljesítményét tekintve meghaladta a hazai átlagot. A tervezési valamint a kivitelezési munkák során mindvégig komoly szakmai és erkölcsi támogatást kaptunk dr. Szabó Mária asszonytól a Városi Tanács Egészségügyi Osztályának vezetőjétől.   

1987-re kialakult az Intézet véglegesnek látszó struktúrája, mely 1995-ig nem változott. Az 1996. évi struktúra átalakítással az intézmény ágyszáma 1997. január 1-től 35 ággyal csökkent.

1990-ben a vonatkozó rendelkezések értelmében az addig egyszemélyes vezetést a kórházban az úgynevezett kollegiális vezetés váltotta fel.

1991-ben hosszas tárgyalásokat követően megszűnt nálunk is az integráció, külön vált a gyermek és felnőtt háziorvosi szolgáltatás, sajátos módon ide csatlakoztak a gondozók (tüdőgondozó, bőr- és nemibeteg-gondozó, pszichiátriai és addiktológiai gondozás stb.)

A tulajdonos önkormányzat ennek megfelelően független igazgatást szervezett a fentebb említett részlegek élére és megbízta a rendelőintézetünk működtetési feladatainak ellátásával is, annak ellenére, hogy a rendelőintézetben a szakrendeléseink révén az épület több, mint 70 %-át a Városi Kórház járóbeteg-szakrendelései foglalták el.

Az integráció felbomlásával felszínre kerültek azok a vélt, vagy valós sérelmek, melyek az alapellátásban dolgozó kollégákat érték, vagy érhették. Teljes mértékben megszűnt ezt követően a szubordinációjuk.
1997-ben viszont a vállalkozó házi, felnőtt és gyermekorvosok kivételével ismét reintegrációra került sor.

1992-ben a teljesítményfinanszírozás bevezetése kapcsán a Városi Kórház nem került rosszabb helyzetbe a korábbinál, sőt bizonyos megtakarításaink is képződtek. Meglehetős biztonságban éreztük magunkat. Az önkormányzat komoly anyagi támogatása révén korszerűsítettük a röntgenosztály gépparkját és 1993-ban a legmodernebb ultrahang-diagnosztikát telepítettük az Intézetbe, melynek gazdasági pozitívumai rövid időn belül jelentkeztek.

Az Intézet vezetése ebben a helyzetben elkövette azt a hibát, hogy megtakarításaiból jelentősebb összeget fordított felújításra, műszerbeszerzésre, illetve gépkocsi vásárlásra, amely nem képezte feladatát. 1995-ben a korábbi hivatalos és félhivatalos információink drámai valóssággá váltak, amikor is több országos napilapban olvashattuk, hogy a Kiskunfélegyházi Városi Kórház a megszüntetendő intézetek listáján szerepel. Ennek a hírnek szinte sokkoló hatása volt, elsősorban a lakosságra, a szakmára és a városvezetésre.
Az úgynevezett négyes bizottsággal folytatott hosszú és kemény tárgyalások a megyei ÁNTSZ-szel, valamint a MEP-pel kezdeményezett egyeztetések révén sikerült elérnünk, hogy a már korábban általunk is kezdeményezett fertőző osztályunkat kellett csupán megszüntetni és helyette krónikus osztályt szervezhettünk.

A kialakult szituáció azonban az addig harmonikusan működő kollektív vezetés szereplőinek kisebb-nagyobb nézetkülönbségét felszínre hozta. Problémák jelentkeztek a létszámleépítésnél, átcsoportosításnál, indokolatlan elvárások fogalmazódtak meg a menedzsment felé, a menedzsment tagjainak aktív támogatásával.

Ebben a helyzetben döntött úgy Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata, hogy a Kórház-Rendelőintézetben visszaállítja az egyszemélyi felelős vezetést, és az ápolási, valamint a gazdasági igazgató magasabb vezetői státuszát megszünteti, de munkájukra továbbra is igényt tart. (”)

„2007-ben került átadásra egy címzett állami támogatásból megvalósult beruházás, melynek keretében megépült egy rehabilitációs intézmény, mely járóbeteg ellátási, fekvőbeteg ellátási és gyógyfürdő funkciókat foglal magában. A beruházás keretében a teljes belgyógyászati szárny újjáépítése megtörtént, valamint megvalósult az energiaellátó rendszer és a fűtési rendszer rekonstrukciója is.

2007. novemberében a külön telephellyel működő, mintegy 2000 m² alapterületű szakorvosi rendelőintézetből a szakrendeléseket és gondozókat megfelelő átalakítás után a kórházi telephelyre költöztettük. A szakrendelő épületét a tulajdonos önkormányzat más célra hasznosítja.

2009. februárban befejeződött a Gazdasági Hivatal átalakítása, melynek kapcsán az eredeti épületre plusz 1 emelet ráépítésével a gazdasági irodák és az igazgatás korszerűsítése valósult meg. Az épület teljesen átalakított földszintjén egy közforgalmú gyógyszertár kezdte meg működését, valamint a kialakított rendelő egységekbe a diabetológia szakrendelés, valamint a sportorvosi szakrendelés költöztetése történt meg.”

2009-2010-re az egyre romló egészségügyi finanszírozás miatt az ország kórházai, egészségügyi intézményei igen nagymértékű adósságállományt halmoztak fel, melynek megoldására nem történt hatékony országos intézkedés. 2010 nyarára Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata döntése alapján Intézményünk nem kapott több városi anyagi támogatást, így olyan megoldást kellett keresnünk, mellyel valahogy megoldhattuk a betegek további ellátását, figyelembe véve azt a tényt is, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól kapott bevételeinket a kiadásaink nagymértékben meghaladják. A lakosság ellátása, kórházunk és a munkahelyek megtartása érdekében egy út állt előttünk: a struktúraváltás. Kiskunfélegyháza Városa Kecskemét Városával Együttműködési Megállapodást kötött az egészségügyi ellátásra vonatkozóan, ennek keretében pedig Intézményünk 103 aktív ágyát átadta a Megyei Kórháznak működtetés céljából, cserébe a kecskeméti intézmény 103 krónikus jellegű (krónikus belgyógyászati és mozgásszervi rehabilitációs) ágyát adta át intézményünknek működtetésre.
Ezzel az intézkedéssel jelenleg gyakorlatilag fekvőbeteg ágyaink krónikus ellátásban vesznek részt. 127 ágy krónikus belgyógyászati, 20 ágy kardiológiai és 52 ágy mozgásszervi rehabilitációs ágyon végezzük Kiskunfélegyháza és vonzáskörzetének, valamint Kecskemét és vonzáskörzetének ilyen jellegű lakossági ellátását.

2012. újabb mérföldkő a Kiskunfélegyházi Kórház életében, mivel december 1-én, állami szerepvállalással az intézmény állami fenntartású intézmény lett. Ennek következtében a fenntartó a GYEMSZI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet) lett.
2013. május 1-től a kórház integrációs folyamat során a Bács-Kiskun Megyei Kórház szervezeti egységébe csatlakozott és a továbbiakban a Bács-Kiskun Megyei Kórház tagintézményeként, telephelyeként működik tovább.
Az állami szerepvállalás és integráció fejlődő pályára állította a kórházat, melynek eredményeként sikeres pályázatokon való részvétel során megújításra került a régi kórházépület III. emelete, ahol egy 32-ágyas mozgásszervi rehabilitációs osztály került kialakításra.
A további pályázatokon való részvétel az emelt szintű járóbeteg ellátás, nappali kórház és egy napos sebészet kialakítását célozza.