Hírek

Mi köszönjük, hogy levelével erőt ad, támogatást nyújt a mindennapokhoz.....

 

 

2020 a szemléletváltás éve.

Ki így, ki úgy, de valamilyen formában mindannyian átéltük. Jobban értékeljük a kapcsolatokat, mást jelent az érintés, jobban tiszteljük a tanárokat, megbecsüljük a munkánkat és tapsoltunk a kórházak dolgozóinak. Most mégsem erről szeretnék írni, bár lehet, hogy lesz még újabb vírus hullám, korlátozások és felerősödik bennünk a félelem, ezt senki sem tudhatja előre. Most a Bács-Kiskun Megyei Kórház hétköznapjairól szeretnék szólni, ami a járvány nélkül is kemény, embert próbáló küzdelem, siker és kudarc nap mint nap értünk, értem és mindenkiért.

43 éves anyuka vagyok, és egy nőgyógyászati műtét szövődményei miatt kerültem be a kórházba néhány hete. 3 nap alatt 3 műtéttel mentették az életem, majd összeesett a tüdőm, küzdöttem, hogy éljek, hogy láthassam még a kisfiam. Mindezek ellenére szerencsés vagyok, mert minden percben mellettem állt a családom és a barátaim, ami hihetetlen erőt adott. Amit érzek, az a hála.

A kórház orvosai, nővérei olyan odaadással, lelkiismeretesen, hozzáértőn viselték gondomat, ami éltette bennem a reményt, talán minden jóra fordul. Neveket nem említek, hiszen a köszönet mindenkinek szól. Az orvosoknak, akik műtöttek és figyeltek rám, a nővéreknek, akik amellett, hogy ápoltak, ha kellett a kezemet fogták, hogy ne féljek, ha kellett megnevettettek, hogy könnyebb legyen, tették mindezt egy ismeretlenért, egy beteggel a sok közül.

Köszönetem a kórház összes dolgozójának szól, a takarítónőknek, akik nélkül nem működhetne az intézmény, az élelmezésért felelős háttérmunkásoknak és mindenki másnak, akiknek a munkáját talán hajlamosak vagyunk természetesnek venni, és nem is figyelünk rá. Nem utolsó sorban pedig a mentőorvosok és ápolók munkáját köszönném, akik nélkül ma nem tudnám leírni e sorokat.

Hosszú még az út előttem, a gyógyulás lassú, nehéz, de ami fontos, hogy kaptam egy új életet a Bács-Kiskun Megyei Kórház elhivatott dolgozóitól.

 

Köszönettel

Zs.T.H.