Szakmai anyagok

A rheumatoid arthritis (rövidítve RA, vagy PCP), vagyis "sokízületi gyulladás" betegség jelenlegi ismereteink szerint nem gyógyítható abban az értelemben mint például egy mandulagyulladás amit két hét után többnyire el lehet felejteni. Gyógyítható viszont abban az értelemben mint a magasvérnyomás vagy számos más krónikus betegség.

Megfelelő kezeléssel a betegek többségénél el lehet érni, hogy az ízületi gyulladás visszaszoruljon, a panaszok nagymértékben csökkenjenek vagy akár teljesen megszűnjenek. Gyógyítható abban az értelemben is, hogy többnyire megelőzhető a megnyomorodás, ami ebben a betegségben minden beteg réme.

Mindebben a legfontosabb a hatékony, sőt agresszív gyógyszeres kezelés, enélkül minden csak önámítás.
Nem tagadható, hogy a gyógyszeres kezelésnek van bizonyos kockázata, de nézzük mit vállal a beteg a gyógyszeres kezeléssel és mit annak elmulasztásával:

Kezdjük az utóbbival. Hatékony kezelés nélkül a munkaképes betegek fele öt éven belül elveszítheti munkaképességét és kb. minden hetedik-nyolcadik beteg 10 éven belül elveszítheti az önellátás, a mozgás, tisztálkodás, öltözködés képességét. Rémísztő adatok, melyek szerepelnek minden orvosi szakkönyvben. Nagyszerű érzés kimondani, hogy ez már inkább a múlt és a betegek többségére nem igaz, azokra legalábbis általában nem igaz akik valóban hatékony kezelést kapnak.

A gyógyszeres kezelés alapja az a gyógyszercsoport, melyet "bázis terápiának" neveznek és valóban ez a bázis, ez az alap!
A Methotrexat, Arava, Salazopyrin, Delagil és még néhány gyógyszer valamint ezek kombinációja igen hatékonynak bizonyult az ízületi gyulladások kezelésében. További lehetőség az úgynevezett biológiai terápia amely azoknak is segíthet, akik az előbbi szerekre nem – avagy nem jól reagálnak. A biológiai terápia egy új, nagyhatású gyógyszercsoport alkalmazását jelenti, mely azoknál a betegeknél is gyógyuláshoz vezethet, akik a hagyományos gyógyszerekre nem reagálnak.

A biológiai terápiákat csak kijelölt „ízületi gyulladásos centrumokban” lehet alkalmazni  -  a Kecskeméti Megyei Kórház is ilyen centrum.

Ezek nélkül a gyógyszerek nélkül, sőt sokszor ezek nagy dózisú kombinációja nélkül nem várhatók igazán jó eredmények. Hogy van-e ezeknek a gyógyszereknek kockázata? Igen, van. Számos mellékhatás jelentkezhet, ronthatja a májműködést, vérképzést, idegrendszeri, vese és még számos szervet érintő mellékhatásaik lehetnek. Nem az a kérdés, hogy lehetnek-e mellékhatásaik, hanem az hogy a potenciális mellékhatások mennyire kockázatosak és milyen gyakorisággal fordulnak elő!
Minden tevékenységnek van kockázata, gondoljunk bele, hány gépkocsi baleset történik évente! Mégis! Utazni kell, a közúti közlekedést nem tiltjuk be, hanem igyekszünk biztonságosabb utakat építeni, biztonságosabb autókat gyártani és szabályozzuk a közlekedést annak érdekében, hogy kevesebb tragédia történjen az utakon.
Ha már a közlekedési hasonlatnál tartunk: Mi vezet gyakrabban balesethez, a járművek és utak műszaki állapota, vagy a közlekedési szabályok megszegése?
Mindkettő előfordulhat, de azért az utóbbi a gyakoribb.
A gyógyszeres kezelésre is igaz, lehetnek kivédhetetlen mellékhatások, de a kockázat nagy mértékben csökkenthető a szakmailag szükséges ellenőrzések rendszeres végzése révén. A veszélyes mellékhatások többnyire nem egyik napról a másikra alakulnak ki. Általában időben észlelhetők és általában megszűnnek a kezelés megszakítását követően.

Az első alapigazság tehát, hogy egy reális kockázat/haszon elemzés eredményeként lehet és kell a gyógyszeres kezelést felvállalni.

Néhány szó a rheumatoid arthritis NEM GYÓGYSZERES kezeléséről. A tudomány a mai napig nem adott egyértelmű választ arra vonatkozóan, hogy a táplálkozásnak mekkora szerepe van az ízületi gyulladás kialakulásában és annak lefolyásában. Kétségtelen, hogy vannak sporadikus esetek, amikor a húsmentes táplálkozás nagymértékben javítja egy adott beteg állapotát, mégis úgy látszik, hogy a betegek többségére nézve ez nem megoldás.

Nézzük a fizikoterápiát. A fizikoterápia tüneti kezelés, csökkentheti a panaszokat, segít megőrizni az ízületek mozgásképességét, a gyulladásos folyamatot azonban nem állítja meg.

Mi segíthet ezek után azokon a betegeken, akiknél a gyógyszeres kezelés csak részleges eredményt ad?

A krónikus ízületi gyulladás alapvető jellemzője az ízületi belhártya burjánzása, mely a csont-porc határon közvetlenül is kimaródásokhoz, roncsolódáshoz vezet, emellett a burjánzó szövet tele van különböző, az immunrendszerhez tartozó sejtféleségekkel. Ezek olyan anyagokat termelnek, melyek szintén csont és porckárosító hatásúak és távolhatásuk is van, gondoljunk olyan jelenségekre, mint a teljes csontrendszert érintő fokozottabb csontritkulás, vagy például a megemelkedett vérsejtsüllyedés, melynek oka a vér fehérjéinek minőségi és mennyiségi megváltoztatása.

Mit lehet tenni tehát abban az esetben , ha a korrekt gyógyszeres kezelést későn kezdik el, vagy nem kielégítő hatású?

Ilyen esetben szükségesség válhat egy-egy kiválasztott ízület esetén a burjánzó gyulladásos szövetszaporulat eltávolításának szükségessége. Kézenfekvő megoldás a műtéti kitakarítás, szaknyelven a synovectomia műtéte. Sajnos a betegek is nehezen adják rá a fejüket és maguk az orvosok is többnyire akkor javasolják, mikor már jelentős mértékű ízületi károsodás alakul ki. Nem csoda, hiszen a műtét kellemetlen és általában elhúzódó gyógyulási folyamat követi. A másik ok, hogy egy-egy műtétet még felvállalnak a betegek (és a sebészek) de 5-8-10 műtétet már nemigen.
Ennek e problémának a megoldására született az a megoldás, hogy a kiválasztott ízületekbe injekciós formában olyan anyagokat juttassunk, melyek képesek a burjánzó gyulladásos szövetet műtét nélkül is elpusztítani. Próbálkoztak roncsoló hatású kémiai anyagokkal, ezek azonban nem váltak be, egyebek mellett azért sem, mert ezek az anyagok magát az ízületet is roncsolhatják amit nyilvánvalóan szeretnénk elkerülni.

Sokkal jobban bevált az izotópos szövetpusztítás módszere, melynek során úgynevezett béta sugárzó izotópokat juttatunk az ízületbe. Ezek az izotópok kolloid szemcsékhez vannak kötve, melyek nem tudnak a nyirok- vagy kapilláris ereken keresztül eltávozni az ízületből, hanem hozzákötődnek a burjánzó ízületi belhártyához és azt egy kicsiny távolságon belül pusztítják. A pusztuló burjánzó szövetet a szervezet lebontja, helyén sejtszegény rostos szövet képződik, mondhatni "az ízületi belhártya megújul".

Ezt az eljárást szokták radiosynovectomiának, vagy más néven radiosynovi-orthesisnek nevezni.

Hasonló eljárást régóta alkalmaznak egyes pajzsmirigy betegeknél, akiknek a pajzsmirigy műtét helyett Jód-131 izotópot adnak, ez a pajzsmirigyben feldúsul és pusztítja a pajzsmirigy sejtjeit, ezzel oldja meg a pajzsmirigyhormon túltermelésének problémáját.

Az ízületek izotópos "kitakarítása" természetesen nem csodaszer, akkor sem, ha sok beteg a saját tapasztalata alapján annak érzi.
Megfelelő gyógyszeres kezelés nélkül nem igazán ad jó eredményt és a jó gyógyszeres kezelésben részesülő betegeknél sokkal ritkábban kell alkalmazni. Ha azonban az ízületi belhártya burjánzás "kitakarítása" nem kerülhető el úgy nagyon hasznos eljárás.
Eredményessége lényegében a sebészi megoldás eredményességével egyezik, egyes ízületek esetén hatékonyabb is annál, miközben a beteg elkerüli a műtéttel járó kellemetlenséget. Az izotóp anyagot injekciós formában kell az ízületbe juttatni, a szúrás helyére nyomókötést kell felhelyezni és a kezelt ízületet két napra nyugalomba kell helyezni. Ezt követően a kötést el lehet távolítani és a kezelt ízület használható.
A teljes szövetátépülés hosszabb időt vesz igénybe, de a beteg általában már közvetlenül a kezelést követően érzékeli a javulást. Szükség esetén a kezelés megismételhető.

Ezt az eljárást 2001-ben vezettük be Kecskeméten, azóta folyamatosan és egyre nagyobb számban végezzük. Ma már évente mintegy másfélezer ízületet kezelünk. Szinte minden ízülettípus kezelését el tudjuk végezni, az állkapocs ízülettől a csípőn át a lábujjak legkisebb ízületéig.
Ma még Kecskemét az egyetlen hely Magyarországon ahol valamennyi ízület kezelésére adottak a tárgyi és személyi feltételek, így ebből a szempontból az egész országot Kecskemét látja el. Bízzunk benne, hogy egyszer majd ez is megváltozik…

Végül néhány téveszméről:

Mivel az orvosok erről az eljárásról az egyetemeken még nem tanulhattak, ezért többnyire tájékozatlanok vele kapcsolatban. Így fordulhat elő olyan vélekedés, hogy ez "... célbalövés géppuskával ..." és más butaságok.
Az izotópanyag minimális mennyisége jut ki az ízületből, ezért a szervezet többi része, a máj, vese, nyirokrendszer, csontvelő és egyéb szervek, szövetek nem találkoznak vele, így ott nem is okozhat semmiféle károsodást.

Hogy kiknél alkalmazható?

Rheumatoid arthritis (PCP), hemofíliás ízületi gyulladás, Bechterew kór, psoriázisos ízületi gyulladás és számos egyéb krónikus ízületi gyulladás esetén.

Hogy kiknél nem alkalmazható?

Gerincbetegségek, ízületi kopások és egyéb olyan betegségek esetén, amelyeknek nem egy-egy jól meghatározott ízület gyulladása a lényege.

Ha valaki ezek után ilyen kezelésen gondolkodik három helyen végzik rendszeresen, a Budai Irgalmasrendi Kórházban, az Uzsoki úti Kórházban és a Kecskeméti Megyei Kórházban.
Ha csak térd kezelésére van szükség azt Budapesten is el tudják végezni. Ha más ízület kezelése válik szükségessé akkor ma a betegnek Kecskemétre kell jönnie.

Fontos, hogy a betegeket csak beutalóval fogadjuk. Ha orvosa szükségesnek látja ezt a beavatkozást fogadjuk őt bárhonnan, lakóhelytől függetlenül, de hangsúlyozottan beutalás alapján.

Ha ezek után (orvosa javaslatára) vizsgálatra kíván bejelentkezni ezt a következő címen tudja megtenni:

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Vissza a Reumatológiai és Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály oldalára